Éppen véget ért az eső, és a fiú és az apja kimentek sétálni a hűvös tavaszi levegőbe. Mindketten szerettek együtt sétálni egy eső után. Mindig olyan csendes és békés volt.
Séta közben a fiú hirtelen az apjához fordult, és megkérdezte: „Miért van néhány embernek más a bőre?”
Az apa kissé ledöbbent. Olyan hirtelen kérdés volt. Mit mondjon a fiának? Egy percig gondolkodott, majd hirtelen elhallgatott… Valamit látott a távolban.
Egyik térdére térdelt, és a kialakuló szivárványra mutatott. Az apa inkább úgy döntött, hogy kérdést tesz fel fiának. – Mi van, ha a szivárványnak csak egy színe lenne?
A kisfiú a szivárványra nézett. Először zavartnak tűnt, és azt mondta: „Nagyon szomorú lennék, ha a szivárványnak csak egy színe lenne”.
Aztán a fiúk apja mosolyt látott fia arcán, és csillogást a szemében. A fiú izgatottan fakadt ki: „Istennek nagyon okosnak kell lennie, hogy ilyen széppé tegye a világot”.
Az apa ekkor gombócot érzett a torkában, és büszkeségkönnyet a bal arcán. 7 éves fia éppen most értette meg, amit oly sokan nem tudnak felfogni.
A fiához fordult, gyengéden megdörzsölte a hátát, megcsókolta fia homlokát, és csak annyit mondott: „Igen, okos”.
Ahogy az apa felállt, gyermeke óvatosan apja kezébe csúsztatta a kezét.
Együtt sétáltak a szivárvány felé.
"Mi vagyunk Isten szivárványa,
Ahol sokszínűség van, ott szépség is van”
Kevin Heath – More4kids International
Milyen szép történet… köszönjük, hogy megosztottad 🙂